Szinte a kezdetektől a Vivaldi Travelnél dolgozom. Itt tanultam meg az idegenforgalmi szakma csínját-bínját Éva kolléganőmtől. És lehetőségem nyílt arra is, hogy csoportokat kísérjek… sok évig én kísértem szinte az összes velencei utunkat… Először csak 3 napos programot hirdettünk, szerették az utasaink, de egyre többen jelezték, hogy szívesen töltenének több napot is az „Úszó városban”, így meghirdettük a 4 napos programváltozatot is és kíváncsian vártuk, hogy mekkora lesz az érdeklődés. Nagy örömünkre valóban jelentkeztek erre is az utasok, így elindulhattunk, hogy felfedezzük nemcsak Velence, de a környező szigetek titkait is.Az egyik legemlékezetesebb utam jó pár éve egy ilyen 4 napos velencei út volt. Az indulás hajnalán egy mogorva, idősebb úr jött oda hozzám és szinte köszönés nélkül rám támadt: „Aztán maga nehogy rohanjon nekem a városnézések alkalmával, én nem tudok gyorsan sétálni!” Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak… „Persze, persze…” ennyit tudtam álmosan válaszolni neki. Magamban pedig gondoltam: „Na, ez is jól indul, nehéz lesz jót kihozni így az útból…”

Elindultunk, elsőként Szlovéniával ismerkedtünk az utazás során és már, ahogy a program megbeszélésekor hátra mentem az utasokhoz, csupa kedves, érdeklődő arcot láttam. Ekkor kicsit megnyugodtam…talán mégsem lesz olyan nehéz út. Elsőként Trieszt városával ismerkedtünk, persze mindenki megkóstolta az Illy kávét, mely a városhoz és egy magyar emberhez, Illy Ferenchez köthető és sétáltunk a város tenger felé nyitott főterén, a Piazza Unita d’Italia-n is. Az első nap várt még minket a Miramare kastély, melyet a tragikus sorsú Miksa herceg építtetett. Figyeltem, hogy mindenhol lassan menjek, nehogy az idősebbek ne tudjanak követni. Mivel nem jelezte senki, hogy probléma lenne, még nyugodtabb lettem. Innen utaztunk Lido di Jesoloba, ahol egy kényelmes kis tengerparti hotel várt minket. Ilyenkor ősszel Jesolo már csendesebb, de mivel nagyon kellemes idő volt, mindenkinek jól esett egy kis esti séta.

A következő két napot Velence és a szigetek felfedezésével töltöttük. A két teljes nap alatt láttuk a főbb nevezetességeket, mint a Szent Márk tér, a Rialto híd és a Rakpart.

De lehetőségünk nyílt olyan kevésbé ismert helyek felfedezésére is, mint Torcello szigete, ahol Attila állítólagos trónja található, vagy Murano egyik híres üvegfúvó műhelye. Itt különösen szeretem, mikor egy kis játékkal tudjuk összekötni ennek az egyedülálló mesterségnek a megismerését, és amíg az üvegfúvó készíti a tárgyat, az utasok egymás szavába vágva találgatnak, hogy mi is lesz a végeredmény.Eljutottunk a Szent György szigetre is, melyről most már mindenki tudja, hogy Szent Gellért itt tanult és arról is megbizonyosodhattunk, hogy milyen páratlan kilátás nyílik az itteni harangtoronyból a városra.Hajóztunk a Giudecca csatornán, eljutva a város kevésbé ismert részeibe és olyan templomokat is felfedeztünk, mint a San Giovanni e Paolo vagy a Santa Maria Formosa. A séták során mindig kerestem a szememmel Feri bácsit – így hívták az idős urat – hogy biztosan odaért-e és nem marad-e le az ismertetőkről. Talán a harmadik alkalomtól az utastársak is figyelték őt és mindig jelezték nekem, ha odaért: „Nyugodtan kezdheti, már itt van Feri bácsi is!” Jó érzés, ha a csoport tagjai nem csak magukra figyelnek, hanem a társakra is, ettől lesz egy csoport jobb, mint a másik.

Az utolsó napon mindenki szeretett volna olasz édességeket, kávét, tésztát vásárolni, így indulás előtt felkerestünk egy szupermarketet, ahonnan mindenki elégedetten jött a buszhoz és indultunk haza. Hazafelé még Udine kincsei vártak ránk, így egy ottani rövid, lassú (!) sétával búcsúztunk Itáliától.

Ez után az út után, pont Feri bácsitól kaptam életem egyik legszebb dícsérő levelét, melyben ezt írta: „Nagyon megkedveltük állandóan mosolygó arcát, gesztikulálva magyarázó stílusát!”Ezekét az élményekért érdemes ezt csinálni. Köszönet érte az utasoknak és a Vivaldi Travelnek, hogy ezeket átélhettem. Jöjjön velünk Ön is, nézze meg velünk Velencét: Velence, az Adria királynője  

Pauló Eszter