Az Erdély kincsei utazásunk blogbejegyzését néhány napja úgy zártam, hogy aki egyszer Erdélybe jön és felfedezi értékeit az visszavágyik erre a földre. Az elmúlt években számtalanszor kaptam azt a kérdést utazásaink során, hogy Erdélynek melyik része az, amit feltétlenül látni kell. Én mindig szinte gondolkodás nélkül azonnal rávágtam: Dél Erdély. Évek multán aztán egyre többször szembesültem azzal, hogy Dél-erdélyi utazásaink során reggeli indulásnál a Hősök terén egyre több ismerős arcot vélek felismerni…igen, ők visszavágytak, visszajöttek. Ismerjük meg Dél Erdélyt.Mivel utazásunk első napján több száz kilométer áll előttünk, ezért korán csomagolunk és útra kelünk ismét Keletre. Magunk mögött hagyva az Alföld szépségeit átkelünk a határon és máris a távolban feltűnik a magyar történelem egyik legfontosabb városa. Aradra érkezünk.  A ma is szép számú magyar közösség által lakott Arad, akit mindenki a vértanúk városaként ismer, sok szép látványt rejt magában. A város adta nekünk Tóth Árpád költőt, de Jávor Pál színészt is. Beérve a belvárosba első megállónk a Tűzoltó tér, ami hajdanán Attila térként is ismert volt, de a mai ember Megbékélés parkjaként is olvashat róla. Feltűnik Zala György mesteri alkotása, az 1890 október 6-án felavatott Szabadság-szobor, amit 2004 óta újra megcsodálhat az erre járó utazó. Körbe járva a város főterét pillantást vethetünk az Színház épületére, a minorita római katolikus templomra, a régi Vármegyeházára, a Pénzügyi-palotára, a Csanádi-palotára, a Hermann-palotára és a Steindl Imre által tervezett városházára is. Természetesen Aradon nem hagyhatjuk ki a 13 aradi vértanú vesztőhelyének az obeliszkjét sem, ami a vár szomszédságában 1881 óta jelzi a kivégzések szomorú emlékét. Lerójuk kegyeletünket. 

Tovább folytatva utunkat keletre, bejutunk a gyönyörű Maros folyó völgyébe olyan fontos településeket érintve, mint a borászatáról ismert Ópálos, a búcsújáró helyéről nevezetes Máriaradna, vagy a királyi kastélyáról híres Soborsin, de érintjük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőfaluját is, Marosillyét.

A valamikori Hunyad vármegyébe érve, utunk a Cserna patak partjára, Vajdahunyadra vezet. Elénk tárul Erdély egyik legszebb lovagvára, a Hunyadiak által megálmodott és megépített Vajdahunyad vára. Bejutva a Kaputorony alatt az ide látogató visszautazhat az időben egy dicsőséges történelmi korszakba. Sétálva a hatalmas kőfalak között, a tornyok, a Mátyás loggia, az Aranyház, az Országház hatalmas terme vagy akár a Lovagterem, a Bethlen szárny, a Zólyomi szárny vagy a vár kútja felidézik azt az időt amikor a Hunyadiak fészkeként szolgált a vár.

Vajdahunyad után a szomszéd városkába Dévára gurulunk, Hunyad megye központjába. Még nincs vége a napnak, hisz vár minket a város fölé magasodó és a környéket uraló „magos Déva vára”. Természetesen a siklót választva percek alatt feljutunk a 370 méter magason meghúzódó vár területére, ahol megtudhatjuk, hogy valójában van-e asszony a falban. Körbe sétálva a vár falai között pazar kilátás nyílik nemcsak Déva városára és egész környékére, hanem az Erdélyi-szigethegység csúcsaira is. Természetesen a vár falai között felelevenítjük Kőmíves Kelemen balladáját, megemlékezünk Dávid Ferenc unitárius püspökről is. Leereszkedve a várból hamarosan eljutunk a város főterére és szállodánkba kipihenjük a nap fáradalmait.

Haladva Erdély belseje fele, a Maros folyó nyomvonalán a Déli-Kárpátok követnek bennünket. A távolban feltűnnek a Paring-hegység és a Retyezát-hegység 2500 métert meghaladó csúcsai. A Déli-Kárpátok méltán viselik az Erdélyi Alpok megnevezést is, ezt a napunk délutánján tapasztalni is fogjuk.

Történelmi szempontból Erdély területén, ha szeretnénk keresni egy „fővárost”, akkor meg is találjuk azonnal a Maros folyó és az Ompoly patak összefolyásánál, a neve Gyulafehérvár. Felkapaszkodva a város feletti fennsíkra azonnal rácsodálkozhatunk a szépen felújított téglafalakra, illetve a várat uraló ortodox- és római katolikus Székesegyházakra. Besétálva a Károly kapun egy szépen rendbeszedett és felújított barokk várnegyed fogad minket. A várnegyed Erdély legnagyobb várai közé tartozik, Habsburg parancsra 1738-ra készült el. Sétánk először az 1009-ben alapított római katolikus Székesegyházba vezet, amelynek kriptájában számos fontos történelmi személyiségünk nyugszik: Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, Fráter György, János Zsigmond, Bocskai István, Bethlen Gábor és a sor még folytatódhatna hisz számos római katolikus püspök itt alussza örök álmát. A vár fő utcáján, a Via Principálison sétálgatva az épületekre vetve egy-egy pillantást érezzük a Habsburg idők illatát. Látjuk a valamikori kaszinót, a laktanyát, de eljutunk a várnegyed legszebb barokk kapuihoz a Felső- és Alsó-Károly kapukhoz is.

Szeljük a kilométereket tovább Erdély déli részén hisz délután várnak minket a havasok. Egy páratlan kirándulásra hívjuk a kedves utazót. Az ország legszebb útvonalán keresztül kapaszkodunk fel az Erdélyi-medence lankás vidékéről 2042 méterre. Páratlan a transzfogarasi út mind a 151 kilométere. Jeremy Clarkson a Top Gear 2009-es forgatásán nem hiába mondta: „A világ legjobb útja”. Hogy mi kellett ennek az útnak a megépítéséhez? Először is öt év ahhoz, hogy az utászok, katonák és civilek valami emberfelettit hajtsanak végre… közel 3 millió tonna sziklát kellett lefejteniük, és 290 ezer köbméter támfalazást kellett kiönteniük. A Bâlea-tónál kezdődő alagút létrehozásához további 41 ezer köbméter sziklát kellett kiásni. Mindemellett az út építéséhez 20 tonna dinamitot, 3573 tonna cementet, 89 tonna betonacélt, 129 tonna dróthálót, 4100 folyóméter csövet, 50 tonna fémet, 6900 köbméter homokot, 6000 köbméter követ, 3000 tonna kábelt és 740 világítótestet használtak fel. Ennek köszönhetjük, hogy ma az utazó saját autójával is feljut Románia legmagasabb hegységébe, a Fogarasi-havasokba. A Bâlea-tó partján 2034 méter tengerszint feletti magasságban megpihenünk, szívjuk magunkba a friss levegőt, gyönyörködünk a kilátásba és egy pillantást vethetünk a távolban legelésző birkanyájra is. A tó partján friss disznóbőr, főtt csemegekukorica, kürtőskalács, puliszka és miccs…minden mi szem szájnak ingere.

Visszaereszkedve az Erdélyi-medence lankás területére egy érdekes világba cseppenünk. Szászföld, Királyföld…hajdanán ez a vidék egy fontos népcsoport erdélyi hazája volt…haladva a szász falvak között az ember ráébred, hogy milyen is a történelem fogaskereke…Sajátos jellegzetes szász házak százai beszélnek a múltról, szinte mind egyformák, néhol még a német nevek és felíratok is feltűnnek…erődtemplomok tucatjait hagyjuk magunk mögött…egy sajátos világ.

Megérkezünk…újra a Keleti-Kárpátok fenyvesei között foglaljuk el a szállásunkat…Ismét a Szent Kristóf Panzió…Ismét ugyanaz a vendégszeretet és fogadtatás… Ismét ugyanaz a kényelem…Ismét ugyanazok a fenséges reggelik, vacsorák…és ismét ugyanaz a pazar környezet…Ugyanaz a Kánaán :) 

 A Dél-erdélyi kalandozásaink nem múlhatnak el kastélyok nélkül. A mai nap során kastélynapot tartunk és két különböző korszakban épült kastélyba kalauzoljuk el a kedves látogatót. Az első a híres szinajai Peles-kastély, ide vezet először utunk…de nem is akármilyen utunk…átszeljük a Kárpátkanyar csodás vidékét, hegyeit és hágóit, hogy aztán egy rövid időre Órománia területén tegyük tiszteletünket. Szinajára érve besétálunk a királyi kastély szépen gondozott kertjébe…majd feltűnik a német kastélyokat felidéző gyönyörűséges épület, amely a 19. század végén épült és a maga idejében Európa legmodernebb kastélyaként szolgálta az első román királyt Hohenzollern-Sigmaringen Károlyt. Belépve a kastély ajtaján már érezni…nem mindennapi látványban lesz részünk. A földszinten és az első emeleten lathatók a kastély legpompásabb helységei: a fogadó terem, a fegyvertermek, a király dolgozó szobája, a zenetermek, a báli termek, a királyi lakosztály, a vendégszobák, az ebédlő és reggeliző mind-mind páratlan szépségű eredeti bútorokkal vannak berendezve, a díszítések egyediek és lélegzetelállítóak. Kedvenc helyiségem a kastélyban a Ferencz József császár számára elkészített lakosztály…itt mindig gondolkodóba esek...mi lett volna, ha…?!Délután újra Erdély területén járunk, pontosabban a Barsasági-medence szélén…Irány Törcsvár. Ahogy közeledünk Erdély és Havasalföld határának közelébe már távolról visszakacsint ránk a régi törcsvári erőd. Ma már mindenki izgulva keresi Drakulát…a vérszomjas vámpírt. Mi is keressük, de hogy megtaláljuk-e az maradjon titok…aki eljön mindenképp megtudja. Törcsvár erődjének igazi múltja a valamikor itt élt magyarokról és a szászokról szól…Törcsvár kastélyának jelene és jövője a királyi időkről és természetesen Bram Stoker Drakula grófjának szelleméről szól…hogy ez mit is jelent, a kastélyban megtudhatjuk. Elidőzünk, bejárjuk a kastély zige-zugát, rejtélyes falak között lépcsőzünk, a kastély felső részről pedig csodás kilátás tárul elénk az alattunk kanyargó valamikori kereskedelmi útra, a mellette csordogáló patakra és a képzeletbeli határra. Ismét eltelt egy fantasztikus nap.

A Csíki sör és a csíki sörfőzés hosszú múltra tekint vissza. Mivel, hogy az utazásunk szállása a Csíki-medencében van, megpróbáljuk utasainkat minél közelebb vinni a sörkészítés titkaihoz. Programunk állomásának helyszíne Csíkszentsimon, ahol már Réka kolléganőm vár, hogy csoportunkat elkalauzolhassa a manufaktúra falai között…hogy jól induljon a napunk kezdésnek máris megkóstoljuk a finom szüretlen Csíki sört…aztán bejutunk az épületbe, ahol már az alapanyagokat is felmérhetjük, kipróbálhatjuk…közbe Réka csak mesél és mesél, mi kortyolgatjuk a jó hideg sört, a melegben jól esik…sok érdekes információt és titkot megtudunk a séta közbe, majd a végén jöhet az áfonyás sör, vagy akár a mézes, vagy a málnás, vagy a barna sör…széles a választék….amíg a gyártósoron sorakoznak az üvegek tiszteletünkre még zene is lesz…néhányan táncra is perdülnek…mára is megvan a jó hangulat.Ebben a jó hangulatban érkezünk meg Brassó környékére, de mielőtt Erdély harmadik legnagyobb városába tennénk tiszteletünket…útba ejtünk egy rendezett kis szász városkát: Tartlau, mai neve Prázsmár. Templom erődöket utunk során többet is láttunk, de itt Prázsmáron valami különlegesnek lehetünk tanúi. Megérkezünk, leszállunk és mintha egy vár állna előttünk…és mégsem hisz ez egy sok százéves evangélikus templom erőd, a maga szépségével és majdnem 800 éves múltjával.  A templomot, egy 5 méter széles, 12-14 méter magas fallal és gyilokjáróval, négy bástyával, valamint 275 kamrával építette körbe hajdanán az itt élő szász közösség. Itt az erőd falai között megtudhatjuk, hogy anno mit neveztek a „halál orgonájának”…A lakosztályok vagyis a szalonnakamrák igazi lakosztályok voltak, mindenik ellátva ablakkal és szellőzővel…ha béke volt tárolásra használták, ha veszély volt menedéket adott a település lakóinak. Néha hetekre, hónapokra kellett beköltözni ezért az iskola, az ivóvíz, az állati ólok nem hiányozhattak… ma is láthatók. Nem hiába ma a Világörökség része az erődtemplom.

A nap második felét a korona városban, Brassóban töltjük, a Keresztény-havasok lábánál. Bejutva a valamikori szász központ belvárosi részére csak ámulunk és bámulunk…körbe-körbe hegyek vesznek körül és feltűnik a város felett az a Cenk-hegy is, aminek a tetején valamikor Szent István királyunk idejében Brassovia vára állt, de a múlt század elején itt büszkélkedett egy 20 méter magas Árpád katona szobor is…sajnos mára már csak az emléke maradt mindkettőnek. A város főtere, a Tanács tér hemzseg az ide látogató turistáktól…útba ejtjük a híres brassói Fekete templomot, amiről azt mondják, hogy Kelet és Nyugat között a legnagyobb templom: hatalmas falai, hatalmas orgonája, rendkívüli szőnyeggyűjteménye és változatos története teszi egyedivé. A belváros területén elsétálhatunk a régi városfalak mentén, de megcsodálhatjuk a város egyik legrégibb épületét a Katalin kaput, vagy átpréselődhetünk Európa 3-ik legszűkebb utcáján, a Cérna utcán is.

Dél-erdélyi utazásunk utolsó állomása a hajdani Szászföld legfontosabb, legjellegzetesebb gazdasági és kereskedelmi központja, Nagyszeben. A város 2007-ben méltán viselte Európa kulturális fővárosa címet. Megérkezve a régi városfal mellé és átlépve azon azonnal a szász építkezés és kultúra tárul az utazó elé: a Kis- és Nagy Piactér, ezeknek „szemes házai”, a Brukenthal-palota, a Huet tér, a szász evangélikus Székesegyház, a Hazugok hídja, valamint a számos szász épület olyan érzést ad az emberben mintha a mai Németország területén meghúzódó Szászországban sétálna. Kellemes hangulat, jellegzetes kávézok, éttermek és zongoraszó kíséretében sétálunk végig az épületek között ebben a csodás világban.

Néhány nap alatt azt a gyönyörűséges vidéket barangoltuk be, amiről kijelenthetjük bátran, hogy egy olyan része Erdélynek, amit nem szabad kihagyni és elkerülni. Tele történelemmel, természeti csodákkal, kultúrával és egyedi látványokkal és sok-sok vidámsággal. Kell ennél több??? Találkozzunk és kalandozzunk a Dél-erdélyi utazásunkon pompás kastélyok és a Transzfogaras nyomában!!!

Lukács Attila idegenvezető