Aktív kikapcsolódás a Dolomitokban: 
kirándulás vagy via ferrata kezdőknek és haladóknak

2019-ben régi-új desztinációként debütált a „Dolomitok” a Vivaldi Travel kínálatában. Évek óta szerettük volna megmutatni egy picit más arcát az aranysárga hegyeknek:

• úgy, hogy a kulturális látnivalók inkább csak kiegészítsék a kirándulásokon tapasztaltakat,
• úgy, hogy aki szeretne annak lehetősége legyen akár via ferratázni is,
• úgy, hogy aki már sokadszor jön a Dolomitokba annak is legyen minden nap sok új „apró betűs rész”, azaz olyan helyszínek, amelyek nem szerepelnek semmilyen más iroda kínálatában,
• úgy, hogy azért minden napra legyen egy-egy „húzónév”, mind pl. a Tre Cime ormai, a Lagadzoi erődrendszer, Cortina d’Ampezzo, a ladin világ I. Világháború során elszenvedett eseményeit bemutató kiállítás a Tre Sassi erődmúzeumban, stb.

Szerencsénkre éppen azok találtak rá erre a debütáló útra, akik az ilyen jellegű nyaralást keresik. Az „odaúton” még méregettük egymást, hiszen tudtuk, legalábbis én tudtam, hogy ez nem az a klasszikus buszos út: itt mi akkor érezzük majd jól magunkat, ha összerázódva, egymást név szerint megismerve és egymás iránt is nyitottan érkezünk a helyszínre. 

Már a felvezetés is jól sikerült, hiszen a Lienzi Dolomitokban csináltunk egy jó kis bemelegítő „kört”, a túra célpontján pedig forrás, kis kápolna és nagyszerű kilátás várt. És hát miért ne jelentkezne már az első nap a túravezetők réme, a kapuval lezárt túraút? És a legszebb az egészben, hogy nem történt semmi: gyors útvonalmódosítás, fejben kalkulálás, és már mentünk is tovább. A hegyről pedig a csoport nagyobb része már bobbal száguldott lefelé. :)
A szállásunkon kedves recepciós, tiszta szobák és igazi házias olasz vacsora fogadott. És persze a jakuzzi. És a felfűtött szaunák. És napozóterasz, szemben a 2500-as gerinccel. És a…, na de elég legyen ennyi az első napra.

 A második nap a Tre Cime fantasztikus tornyai körül kirándultunk egy nagyot, illetve bemutatkozott a hegy azoknak, akik via ferratázásra adták a fejüket. Itt került ránk először a felszerelés, itt készültek az első sisakos fotók, próbáltuk ki a fejlámpákat és léptünk ki a sötét barlangból a „semmi fölé”. És hogy volt-e élmény? Hááát, az volt. A nyeregbe felérve megebédeltünk, majd úgy döntöttem, hogy visszafelé nem az „ismeretlenen” mászunk le, hanem megtesszük visszafelé is a felvezető szakaszt, azaz lefelé viaferratázunk. A menedékházhoz már késésben értünk le, de arra azért szorítottunk időt, hogy felköszöntsem az elsőbálozókat, akik most fogtak először drótkötelet. Azaz mindenkit. A csapat kiválóan teljesített, de a legnagyobb dicséret mégis azokat illeti, akik a buszban vártak bennünket. Amikor visszaértünk már tudtam: ez egy kiváló társaság, hiszen egymás szavába vágva mesélték a különböző csoportok az átélt élményeket. A szerpentinről leérve még megálltunk a Misurina tó mellett egy fotószünetre, és hogy elmesélhessem a völgy legendáját.
Harmadnap a Falzarego hágóba indultunk: sok kanyar, sok sztori. :) Volt ma minden: felvonó, legmagasabb pont (2778m), kávé a menedékházban és a kedvencem: mindenki AZT csinál, amit akar. Lefelé felvonóval, körben a völgyben, vagy velem a barlangrendszeren keresztül. Tériszony? Klausztrofóbia? Áh. A csoport hozta a formáját, kreatívan, rugalmasan és fegyelmezetten mindenki lejutott. Délután felkirándultunk a Sass di Striara, majd múzeumoztunk (Tre Sassi erődmúzeum). Bent a legnagyobb meglepetésemre összefutottunk az outdoor múzeum 80 fölötti megálmodójával, Rolando Lancedellivel. A múzeum csalóka: kintről egy romos épület, de bent ágyú, puska, térkép, ruha és a világháború hangulata… Fáradtan, de élményekkel telve értünk haza, ahol a napozóágyak, szauna, citromos limonádé, majd olasz vacsora.A negyedik napon egy új arcát nézhettünk meg a Dolomitoknak: túra az égig érő fenyők között, patakzúgás, vízesések. A ferratás különítmény is megkapta amire vágyott: könnyű, de látványos mászóút, át a vízesés alatt! A csoport ma is három részre vált: voltak, akik már hamarabb bementek Cortinába, megtörtént egy leánykérés, illetve tiszteltünket tettük egy túra lezárásaképp a legtürkizkékebb tónál, ever (Lago Ghedina). Az, hogy a busz előtti utolsó métereket jelentő függőhíd nem volt a helyén? Nem lepődtünk meg. Így még volt szerencsénk egy újabb 2 kilométert sétálni a rengetegben. Délután Cortina, shopping, fagyi, és persze szervezett városnézés: Regálék sztorija, ladin kultúra, mindenféle szobor hegymászókról, stb. 
 Az ötödik napon reggel felvonóval kapaszkodtunk fel a Cristallo-ra, már ameddig olasz testvéreink engedték. Az eredeti tervek szerint mentünk volna még magasabbra is, de már az előkészítés közben kiderült: a majd’ 3000 méterre vezető felvonót végül hosszú évek (rettegése) után leállították. Sosem volt kedvencem, bár azt bánom, hogy nem tudtam megmutatni a csoportnak a Függő játszma c. filmből ismert hidat (azt, ami a filmben felrobbant, de valójában nem is itt volt). Hogy mit csináltunk helyette? 100 fényképet, ittunk kávét, ettünk csokit és nagyon jól éreztük egymás társaságát. Itt hangzott el először a klasszikus: „És hová visztek még hasonló utakat? És jövőre mi várható? És lesz majd valami fotócsere?” Az idő csodálatos volt, lábunk alatt Cortina, körülöttünk 3000-es hegytömbök. A Padeon-völgy pont olyan volt, mint mindig: hosszú, kanyargós, kiváló a beszélgetésekhez. Lent már várt sofőrünk és ha délután, akkor Cortina! :) Persze itt is sok opció: voltak akik inkább a szállodában fürdőztek, voltak akik még felvonóztak privátba’ és voltak akik megvették apró ajándékaikat a városban. Bár tudtunk, hogy holnap elindulunk hazafelé, de ez nem érződött a hangulaton. ;) A hazaútból kihoztuk amit ki lehet, hiszen ha már szervezünk valamit, akkor azt tegyük becsülettel: megálltunk a Dráva parton, ahol volt aki várkastélyt, volt aki városkát és volt aki via ferratát (illetve Ausztriában már Klettersteiget) nézett. Kettőt is egymás után: drótkötél híd, pókháló drótkötélből, vaskapcsok. A kiszállás után pedig a nagy összeborulás: jó volt, megérte. Mikor jövünk legközelebb? Délután még megnéztünk egy nagyon informatív, szintén I. Világháborús múzeumot, majd hazafelé vettük az irányt. 
És örült a sofőr, hogy épségben visszaért a szerpentinekről, örült a csoport, hogy új élményekkel gazdagodott, és örült a túravezető, mert megmutathatta azt, amit szeretett volna. Szerencsére olyanoknak, akik erre nyitottak voltak. Van már programja jövő nyárra? :) Aktív kikapcsolódás a Dolomitokban

Vivaldi Travel