Erdély kincsei: te csodás Székelyföld

Útra kelünk és átszeljük nyugatról kelet irányba azt a gyönyörű vidéket, területet, amit évszázadok óta Erdélynek nevezünk. A két nap alatt útközben nem mindennapi látványokban gyönyörködhetünk. Nagyváradon a Nagyboldogasszony székesegyház és Szent László királyunk hermáját és ereklyéjét keressük fel, de a Sebes Kőrősön átlépve és a város főterén áthaladva kicsit úgy érezhetjük, hogy Ady Endre mosolyog ránk és felidézi nekünk a múlt század elejét.

Királyhágón beköszönünk történelmi Erdély területére és máris érezzük, hogy felejthetetlen napoknak leszünk tanúi. Vár minket Kolozsvár, Mátyás királyunk szülővárosa. Nagy sétát teszünk a belvárosban: Házsongárdi temető, Farkas utca, Mátyás király tér, Szent Mihály templom, Mátyás király szülőháza mind-mind ismerősen cseng a kedves utasok fülében. Sok szép magyar történelmi emléket felkeresünk a kincses városban, hogy aztán a nagy nyüzsgő város zajától távolabb, csendes környezetben elfoglaljuk szállásunkat.  

Tordán a gigantikus méretű sóbánya tárnáira csodálkozhatunk rá, ami garantáltan nagy élmény az emberek számára: óriáskerék, csónakázható tó, panoráma lift, koncertterem és sok-sok só, páratlan sófalak, sómennyezet és só sztalaktitok, minden mi szem szájnak ingere. Büszkén mondhatjuk el, hogy nem maradunk sótlanok.Egyre bennebb és benneb gurulunk autóbuszunkkal Erdély belsejébe mikor is büszkén kijelenthetem a mikrofonba: Kedves utasaink, Székelyföld területére léptünk…még mai napig is, sok-sok év elteltével ez a mondat után nagyot dobban a szív és eltölt az érzés…itthon vagyok. Még csodás környezetben lévő szállásunk elérése előtt nem hagyhatjuk ki a méltán híres marosvásárhelyi főteret a város ikonikus szecessziós épületével a Kultúrpalotával. Az épületben sétálva visszaköszön ránk a Boldog Békeidők szele, a város több mint százéves múltja vagy éppen, ha szerencsénk van és a nagy koncertterem soraiban helyet foglalunk valamelyik zeneszerzőnk műveibe is belehallgathatunk hiszen általában próba van fellépés előtt…Egy kicsit másik világba cseppenünk, ahogy szeljük a kilométereket a jellegzetes székely falvak között, visszaköszönnek a székely kapuk, ránk kacsintanak a székely zászlók, a kapu előtt üldögélő emberek.

Az utazó, ha meghallja Korond település nevét, azonnal a kerámiára gondol. Igaza van…de kicsit elidőzve ott a helyszínen megtudja, hogy itt biza a taplógombát is feldolgozták hajdanán de a falu határában egy érdekes kőzettel is találkozhatunk, az aragonittal. Fogynak a kilométerek és egyszer csak megjelenik a felírat: Tusnádfürdő…mindenki azonnal a medvékre koncentrál és jó sztorikat idéz fel, amikor is nyugtatóan némi humorral szólok bele a mikrofonba…talán igaz, talán nem a történet, de most egy álomvilágba érkeztünk: körös körül magas hegyek és mi alant elfoglaljuk a szállásunkat: Szent Kristóf Panzió.Igazi nagy családként érezhetjük magunkat a szálláshelyünkön, kedves alkalmazottak igyekeznek minden kívánságunk teljesíteni. A mindennapi reggelink asztaláról nem hiányozhat a pityókás házikenyér, a zakuszka, a vinete, az áfonyalekvár és természetesen a gyógyfüvekből készült tea. Vacsoráink asztaláról nem hiányozhat a Székely Szikra, a csorbaleves, a tárkonyos pityókaleves, a töltelékes káposzta puliszkával, a pörkölt nokedlivel, vagy éppen a palacsinta, a házi kakaós csiga és a rétes. Mindezt leöblíthetjük a híres Csíki Sörrel, vagy temesrékási borral, de akár Transylvanicummal is. Igazi Kánaán, ahogy egyik kedves utasom is mondaná…

Székelyföldet nem csak megnézni kell, hanem felfedezni és megélni. Aki velünk tart, mindezt átérezheti néhány nap alatt. Természetesen a repertoárból nem hiányozhatnak a természeti csodák, a kultúra, a történelem, a gasztronómia és híres székely humor sem.

Csíksomlyót elérve ismét a múltba tekinthetünk vissza…a több százéves csíksomlyói búcsú érzései töltenek el rövid időre, de épp fohászainkat is megfogalmazhatjuk és elmondhatjuk a Szűzanya lábánál. A székely ember, ha erre jár, a Kegytemplomba mindig betér és imádkozik…vigyáznak ránk odafenn.Hegyközi medencék, csodás hegycsúcsok, völgyek, folyók, patakok…ez jellemzi mindenfele utunkat, ha Székelyföldön járunk. Felkapaszkodunk a Hargitára, a Tolvajos tetőre, ami annak idején még Tamási Áront is megihlette, de feljutunk a Pongrácz tetőre vagy épp a Nagy-Hagymás-hegység és a Csomád-hegység fenyveseibe is.

A legendák földjén járunk. Lépten nyomon belebotlunk egy olyan történetbe, amit a székely nép ápolt, megtanult és továbbadott évszázadokon keresztül. Székelyföld híres tavait felkeresve megtudjuk, milyen érzés sétálni a Gyilkos-tó partján és belebújni kicsit Fazekas Eszter szerepébe, látni a lecsúszó hegyoldalt és a letarolt erdőt, amit még mai napig is a tóból kikandikáló csutakok látványa idéz fel. A Békás-szorosba bejutva, azonnal megértjük, hogy elődjeink miért érezték úgy, hogy a Pokolba jutottunk. A Pokol kapuja, a Pokol tornáca, a Pokol torka, a több száz méteres szinte függőleges sziklafalak méltán éreztetik az utazóval, hogy a természet oly nagy és csodálatos. Mindig vetünk egy pillantást a sziklák peremére, a maréknyi földben megkapaszkodó fenyőke…itt érthetjük meg igazán, hogy igen, a székelyek is ilyenek.

A vulkánok földjén járunk. A Szent Anna-tó partján leülve és körülnézve értjük meg, miért is a Kárpát-medence legfiatalabb vulkáni krátereibe jöttünk el. Akármerre lépünk mindenhol vulkánok nyomaira bukkanunk: hideg vasas borvizek és csípős szagú mofetták. A csend, a lágy szellő, a madárcsicsergés és a krátertó látványa olyan feltöltődést ad az embernek, amit máshol sehol nem élhetünk át. Többet időzve a tónál felidézhetjük magunk előtt a legendát, a két hajdanán itt tornyosuló várat, ahol a szertelenség, a gonoszság, a gőgösség, a nagyravágyás csapdájába jutó két testvér szomorú története elevenedik meg. Talán a ma élő embernek is egy jó tanulság lehetne.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szellemében jutunk el Kézdivásárhely környékére, ahol szinte minden település kötődik ehhez a történelmi eseményhez. Eme vidék adta nekünk Gábor Áront, az ágyukat, a lőszert és azt a sok-sok székely katonát, akik lehetetlent nem ismerve indultak a csatamezőkre készen vérüket áldozni a szabadságért, a hazáért. Ugyanerről mesél nekünk Nyergestető, ma már csendes környezete is, amit joggal nevezhetünk a székely Termopülenek és ami „nemcsak szép de híres hely is, fenn a tetőn a nyeregben”. Még maga Kányádi Sándort is annyira megihlette a csata helyszíne, hogy tollat ragadott és papírra vetette a székely katonák hazaszeretetét, hősiességét és bátorságát.

Ha Kézdiszéken járunk semmiképp nem hagyhatjuk ki azt a szabadtéri múzeumot, amit néhai Haszmann Pál álmodott meg és alapított. Így mi is Alsócsernáton fele kanyarodunk, hogy maga a nagy alapító fia, a mindannyiunk Pali bácsija fogadjon és mutassa meg azt a páratlan gyűjteményt és tevékenységet, ami az elmúlt évtizedek munkája. Palibátyám igazi székely módjára varázsolja el a kedves látogatót, lenyűgöző előadásmódjával, székely humorával felelevenítve a környék múltját, jelenét és jövőjét. Igazi élmény az ő portáját felkeresni.Székelyföldi barangolásainkból nem maradhat ki természetesen a gasztronómia sem. A kedves utast megpróbáljuk bevezetni a székely finomságok világába is. Betérünk egy igazi sajt látványműhelybe, ahol a sajtmester szemünk láttára varázsol a friss tehéntejből finom sajt gurigát és friss joghurtot. Mindeközben az általa készített sajtokból kóstolhatunk és finom borral nyomtathatjuk le, de megismerhetjük a székely gyógynövényeket és a gazdaságot is. Székelyföldön nem kalandozhatunk úgy, hogy a méltán híres kürtöskalácsot ne kóstolnánk meg. Természetesen megtudjuk azt is, hogy elődjeink miért nevezték ezt a finomságot joggal botratekercsnek vagy épp dorongfánknak, de a legenda sem maradhat el, ami szerint elkészült hajdanán az első kürtöskalács…és ha már gasztronómia, akkor megismerhetjük és megkóstolhatjuk azt az ételkülönlegességet, amit a székely ember egyszerűen csak a „csóré kolbászként” emleget, azaz a miccset. 

Erdély és Székelyföld egy csodálatos vidék. Isten ezt a földet jókedvében teremtette úgy, hogy minden szépet: hegyet, völgyet, erdőt és mezőt saját gyönyörűségére összerakosgatott, és élettel, békességgel, szeretettel hintette be. Aki eljön és ezt a földet bejárja és megéli az mindig visszavágyik majd. Legyen ez így a jövőben is. Találkozunk az Erdély kincsei utazáson. Foglalható: Erdély kincsei

 Lukács Attila idegenvezető