Egy vallomással kell kezdenem az írásomat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az évszázadok távlatában a kicsike porszemmel sem felérő 8 évvel ezelőtt - mikor is elkezdtem dolgozni jelenlegi munkahelyemen - tudtam volna, hogy a Vivaldi Travelt eszik-e vagy isszák netalán gondos kezek termesztik.

Jöttek a munkák, a megoldandó feladatok mindenféle megrendelőktől, partnerektől… közöttük volt " A Travel " is ahogy azt magunk között mindig is emlegettük.

Majd ahogy a két cég kapcsolata kezdett szorosabbra fonódni egyre többször jöttek a megrendelések ... egyre több utat tanultam meg… a világ különböző részein.

És valóban... az akkor még gyerekkori álomként a bakancslista egyre több elemét sikerült kipipálnom.

Róma... az addig csak filmekben látott Colosseum... előttem állt és megérinthettem ódon falait.Nápoly... egy Piedone film egyik jelenetében látott Vezúv, amit sikerült "meghódítani", aminek tetejéről a mélybe tekintve egy soha nem feledhető panoráma tárul a fáradt vándor szeme elé.Pisa...melynek ferde bája alatt egy jó olasz kávét elfogyasztani semmihez sem fogható.A carrarai márvány hideg érintését addig csak hírből ismertem és most a kezembe foghattam egy-egy darabját.Velence... a szerelmesek városa mindannyiszor új csodát kínál.De a teljesség igénye nélkül a brüsszeli pisilő kisfiú… az Atomium fénylő gömbjei… az Euromast forgó panorámája... az Avignoni pápai palota... a fim fellegváraként ismert Cannes… a pourhome méltán híres városa Grasse... Monaco...a Versailles-i mintára épült kastélyok Bajorországban ... Verona ... Milánó... Szlovákia csodás tájai és nem utolsó sorban a vendégszeretet követésre méltó példája... ErdélyEzek az élmények mind-mind kimaradtak volna az életemből, ha nincs a CSAPAT!!...                                         

A mindannyiszor profi módon megszervezett utak összessége.

Most kicsit nehéz mindannyiunknak. De bízok benne, hogy mihamarabb újra úton... újra együtt... újra a sok mosolygó, előre köszönő integetős, szinte barátként üdvözölt törzsutasgárdával és persze az új, utazni vágyó emberekkel.

A végére csak annyit mondanék: KÖSZÖNÖM A MUNKÁTOKAT...
Fejes Attila - gépkocsivezető