Szotyi szemével a világ
Szotyi az egyik legnagyobb utazó. Ha nem a legnagyobb... Mindig mindenhol ott kell lennie. Ráadásul mindig az első sorban, akár a buszon, akár a városnéző sétán...noch dazu, az utasok által készített fotók 60-70 százalékába belóg egy-egy szirma...vagy rögtön az egész feje...nem könnyű vele...:)Rengeteg mindent látott már, és alig várja, hogy újra útnak indulhasson...no de hova, hova??
Természetesen Olaszországba!!
Szlovéniában még pihengetni szokott a hálóban, csak pillog kifele, hiszen az autópályán keresztülsuhanva is gyönyörű tájakat láthat...mikor kiosztogatom a hallókészülékeket (hívhatjuk voxnak is…), már érzi, hogy közeledünk, egyre izgatottabb…
Olaszországban van igazán elemében. Gyakorlatilag bárhol.
Hogy melyik a kedvenc városa? Mindig, ahol éppen van, lehetetlen egyet kiemelni a sok csodából (persze nekem megsúgta, melyik a liebling, de megígértem, hogy nem árulom el…).Az egyik kedvenc programja az Itália szívében, a római. Ez így kicsit csalóka és meglehetősen leegyszerűsített elnevezés, ugyanis a hat nap alatt rengeteg helyet látunk, remek átfogó képet kapunk Olaszországról. Van benne egy csipetnyi észak Velencével,
egy kéjes sóhajtásnyi Közép-Olaszország Firenzével,
Róma szőröstül-bőröstül busszal, metrón, gyalog (Szotyinak könnyű dolga van, mindig viszik…). Hol a barokk csodák előtt emeljük kalapunkat, hol az ókor csal könnyeket a szemünkbe (néha még Szotyi is elérzékenyül…), de a Vatikán és az ő múzeumai is felejthetetlen emlék mindenkinek.
Aztán egyik nap egy teljesen más világba csöppenünk. Ha valaki még nem látta az „Isten hozta Délen” című filmet, kötelezően ajánlott Nápoly előtt…vagy után…közben ugyanis nem érünk erre rá, hol a döbbenettől esik le az állunk, hol az ámulattól és ez így lesz kerek. Meg persze a minden irányból támadó robogósok, a corno árusok, a házfalak között lógó száradó ruhák, mind-mind egy elképesztően egyedi kultúra kísérői az évszázados templomok, várak, alagutak, múzeumok között. És mindez a Vezúv árnyékában.
Kihagyhatatlan, minden alkalommal egy darabot otthagyunk a szívünkből. Én is, Szotyi is…
Tompos Gabriella idegenvezető